|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 92 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-92 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kovács Eszter 2001. június 13.Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület székháza adott otthont jún. 11-én a THÉ (Thália Helyi Élete) II. zsebkonferenciájának. Egyed Emese egyetemi tanár bevezetőjében elmondta a kutatócsoport megszületésének körülményeit. A zsebkonferencia többnyire a XIX. századi színházi zsebkönyvek elemzésén alapult, amelyek tartalmából igen érdekes következtetéseket vontak le az előadók. Betleheni Gyöngyi (magyar-francia szak, IV. év) Molière Mizantrópja Kolozsváron címen írt államvizsga-dolgozatát mutatta be. Kovács Eszter (német-orosz szak, II. év) Csehov-interpretációk a kolozsvári színpadon című dolgozatában megállapította: a kolozsvári színház az utóbbi 50 évben nagyon kevés Csehovot játszott. A kantai minorita iskoladrámáról szólt Antal Ildikó (magyar-francia szak, IV. év) vizsgadolgozata. Farkas Wellmann Éva előadása: Székelyudvarhelyi kéziratos nemzeti dráma a XIX. századból. Szünet a súgó szerepéről tartott kerekasztal-beszélgetésből kiderült, hogy a XIX. század elején a társulatok súgói amolyan irodalmi titkári feladatokat is elláttak. /Nánó Csaba: Zsebkonferencia Tháliáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./2001. június 22.Jún. 20-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ helyiségében az Egyed Emese vezette tanár-diák kutatócsoport szervezésében Aranka György kéziratos hagyatékáról kiskonferenciára került sor. Enyedi Sándor (Budapest) Az Aranka-kutatás jelenlegi helyzete címmel tartott előadást. Az életműből kiemelte a Nagyszebenben beindított, majd Kolozsvárra átköltöztetett újságot, a pest-budai színházat, végül az 1793-ban Marosvásárhelyen megszületett Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaságot. Aranka György életművében meghatározó szerepet játszik szerteágazó levelezése, melyet csapatmunkával lehetne feltárni. A kiskonferencián előadást tartott még Palotás Varga Zsuzsa, Kovács Eszter, Egyed Emese, Berki Tímea és Bíró Annamária. /Ö. I. B.: Kiskonferencia Aranka György kéziratos hagyatékáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./2003. március 19.Márc. 15-én Vajdahunyadon Kovács Eszter és Veress Julianna nyugalmazott tanítónőket életpályadíjjal tüntette ki a pedagógus szövetség helyi szervezete. Szívvel-lélekkel győzték meg a szülőket az anyanyelvű oktatás előnyeiről - méltatta munkájukat Kofity Magda kisebbségi tanfelügyelő. /GBR: Életpályadíj pedagógusoknak. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 19./2005. október 18.Kilencszáznegyvenezer forint adományt adott át a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom háromtagú küldöttsége a hodgyai egyházközségnek az árvíz által megrongált református templom javítására. Az elnökség nevében Zagyva György Gyula, Kovács Eszter és Ebneth Frigyes adta át Ballai Zoltán református lelkipásztornak a mozgalom által összegyűjtött adományt, mely elsősorban az október 5-ei pomázi segélykoncert bevételéből és a budapesti tagszervezet gyűjtéséből jött össze. /B. Á.: HVIM-adomány. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 18./2009. október 24.Az elmúlt 150 év útját kívánja áttekinteni novemberben egy konferencián az Erdélyi Múzeum-Egyesület, melyet nyolcadik éve vezet Egyed Ákos akadémikus, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság tagja, aki az egyetem befejezését követően a Román Akadémia kolozsvári Történelmi Intézetében dolgozott, egészen nyugdíjazásáig. Több kötet fűződik a nevéhez, így a Háromszék 1848–49, Falu, város, civilizáció, A székelyek rövid története, Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije és számos tanulmány. Jelenleg az Okmánytár az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetéhez című kiadványon dolgozik. 1950-ben következett be az EME életében a legnagyobb törés: a diktatúra több más intézménnyel együtt betiltotta működését, gyűjteményeit szétosztotta különböző kolozsvári intézmények között. Bár nyíltan nem működhetett negyven évig, az egyéni műhelyekben /Kelemen Lajos, Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond/ tovább folyt a munka. 1990-ben, Jakó Zsigmond kezdeményezésére újjáalakult az EME, évente 8–10 tudományos kötetet jelentet meg. Ezek között van az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, a Székely Oklevéltár, az Erdélyi Tudományos Füzetek, az Erdélyi Történelmi Adatok. Az Erdélyi Múzeum című folyóirat mellett szakfolyóiratok: a Múzeumi Füzetek, a Műszaki Tudományos Füzetek és az Orvostudományi Közlemények. Az EMÉ-nek pár éve már tudományos Kutatóintézete van, amelyben 10 kutató dolgozik. Az intézetet Kovács András művészettörténész vezeti, a kutatók feladata a középkori, késő-középkori és koraújkori történeti forrásokat feltárása, feldolgozása és kiadása. Ugyanakkor irodalomtörténeti, nyelvészeti s filozófiai kutatásokat is folytatnak. 2002-ben rendezték meg először a Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferenciát, azóta erre minden évben sor kerül. Az EME együttműködik a Magyar Tudományos Akadémiával. Az idei, ünnepi év jegyében született a Gróf Mikó Imre beszédei és felhívásai című kötet, amelyet Egyed Ákos Kovács Eszterrel állított össze, a napokban pedig egy olyan tanulmánykötet is napvilágot látott Kovács Kiss Gyöngy szerkesztésében, amelyben az EME 16 tudósát mutatják be. Készül az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményeiről szóló kiadvány is. Október 14-én Budapesten a Magyar Tudományos Akadémiával együtt ünnepelték az EME 150. évfordulóját, most készülnek a november 20–21-i kolozsvári emlékülésre, az EME hét szakosztálya fog visszatekinteni saját történelmére. /Ferencz Zsolt: Összegyűjteni, rendszerezni és megőrizni az erdélyi magyar történelmi örökséget. Beszélgetés Egyed Ákos akadémikussal, az EME elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./2009. november 11.A kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár alkalmazottja, Kovács Eszter elmondta, szabadon böngészhetők a világhálón a könyvtár régi (1872–1940 közötti) katalóguscédulái. Befejeződött a legrégebbi katalóguscédulák digitalizációja és a könyvtár honlapjára való feltöltése. Az egy évig tartó munkával 454. 063 katalóguscédulát sikerült beszkennelni. Az így létrejött 9. 589 darab, ábécésorrendbe rendezett pdf állomány mindegyike 50 oldalt tartalmaz (egy oldal egyetlen katalóguscédulának felel meg). Jelenleg a katalógus a könyvtár honlapján található Régi katalógus (Catalog vechi) menüpont alatt nyitható meg és böngészhető. A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete közleményében a következőket nyilatkozta: A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, de minden magyar és nem magyar könyvtáros, valamint olvasó, tanuló, kutató nevében gratulálunk a nagyszerű megvalósításhoz. /Csomafáy Ferenc: Könyvtári digitalizációs premier. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./2010. február 9.Értékes újdonság a világhálónKolozsvár – A kolozsvári Egyetemi Könyvtár, lépést tartva az idővel, világhálóra helyezte a Különgyűjteményeinek katalógusait. Amint Kovács Eszter könyvtáros hozzánk eljutatott üzenetéből megtudhattuk: a 2009 novemberében világhálóra került kézírásos (1872–1940 között vezetett) katalógus után mostantól már a kolozsvári Egyetemi Könyvtár különgyűjteményeinek katalógusai is szabadon böngészhetőek az interneten. A különgyűjteményi részleg 14 katalógusának digitalizálása és internetes közzététele még folyamatban levő munka, eddig nyolc katalógust sikerült digitalizálni és webes böngészésre alkalmassá, tenni. Ezek közül megemlítenénk a különböző kéziratkatalógusokat, pl. a több mint hétezer dokumentumot felölelő román és magyar nyelvű kéziratok katalógusait, kéziratgyűjtemények és hagyatékok katalógusait, illetve a kéziratok származás szerinti katalógusát. A régi könyvek katalógusai közül már böngészhető a Régi Magyar Könyvtár katalógusa (amely Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár és Régi nyomtatványok tára alapján repertorizálja az Egyetemi Könyvtár állományában fellelhető régi magyar nyomtatványokat). Elérhetővé vált továbbá a térkép és atlasz katalógus is, amely a romániai közgyűjtemények viszonylatában egyik legteljesebbnek és leggazdagabbnak tekinthető az itt őrzött, 16. századig visszanyúló közigazgatási, politikai, közgazdasági és városrendezési térkép-anyaga alapján. Folyamatban van a könyvtár különgyűjteményi részében található levelezések katalógusának, a metszetek, képeslapok és fényképek katalógusának, illetve a kottakatalógusnak a feldolgozása és internetes közrebocsátása is. A katalógusok digitalizálása egyrészt a könyvtár történetében releváns munkadokumentumok archiválására irányul, másrészt ezzel a módszerrel a szélesebb olvasóközönség számára kevésbé ismert anyagok is feltérképezhetőek és bárhonnan böngészhetőek (eddig ezeket a katalógusokat kizárólag az Egyetemi Könyvtár központi egységében található Különgyűjteményi részen lehetett megtekinteni). Csomafáy Ferenc. Forrás: erdon.ro 2010. július 15.Újabb adatok az EME megalakulásárólFennállásának 150. évfordulóját tavaly ünneplő Erdélyi Múzeum-Egyesület programsorozatának folytatásaként egy újabb kötet látott napvilágot: az Egyed Ákos–Kovács Eszter szerzőpáros munkáját hétfőn délután mutatták be az egyesület Jókai/Napoca utcai székházában. Sipos Gábor EME-elnök bevezetőjét Kiss András nyugalmazott főlevéltáros méltató szavai követték, aki mindjárt a könyv címét dicsérte: Okmány- és irománytár az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetéhez I. (1841–1859). Elmondása szerint a második világháború után szovjet mintára nálunk is elterjedt „dokumentum” szó használata nem mindig indokolt, helyette ugyanis léteznek igazi magyar kifejezések. Kiss András szerint a kötet hiteles, jól áttekinthető, mutatója megfelelő, regestája pedig lényegre tapintóan világosítja fel az olvasót. – Olyan korszakot ölel fel, amely a magyar forradalom és szabadságharc küszöbétől az abszolutizmus tombolása ellenére sikeres EME-megalapításig terjed. Az osztrák hatalom gyanakvással, ellenérzéssel fogadta az erdélyi magyar nyelvű tudományos intézmény létrehozásának gondolatát, de gróf Mikó Imre levelezéséből kiderül, hogy abban az időben ismét diadalmaskodott a megfontolt, nem hangos, de a kellő történelmi pillanatban határozott, kompromisszumos fellépés. A korabeli okmányok és irományok tanúsága szerint az EME megalapításakor Erdély-szerte tapasztalt összefogás és adakozás a vidék életerejét bizonyította – magyarázta Kiss András. A kötet keletkezését Egyed Ákos az 1970-es évekre vezette vissza, akkoriban kezdett el foglalkozni ugyanis gróf Mikó Imre életművével. A téma azóta is foglalkoztatja, és mint mondta, az EME megalapításának 150. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozat kapcsán még inkább előtérbe került. A kötet sajtó alá rendezésében kiváló segítséget nyújtott unokája, Kovács Eszter, aki a gyűjtésből és a műszaki munkából vette ki a részét. Egyed Ákos reméli, hogy a kiadvány sok történészkutatónak könnyíti meg a dolgát a jövőben. A Központi Egyetemi Könyvtár munkatársaként Kovács Eszter nagy mennyiségű forrásanyagot dolgozott fel. Kifejtette: nehéz volt úgy válogatni, szerkeszteni, hogy ne haladják túl az elfogadható méretet, ugyanakkor pedig a sokszínűségi törekvésük is érvényesülhessen. Az elmondottakat rövid részletek felolvasásával „illusztrálta”. Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár) 2010. szeptember 30.A Művelődési Ház ad otthont Elekes Gyula igazgató első udvarhelyi tűzzománc-kiállításának. A megnyitóra október 3-án, vasárnap 13 órától kerül sor az intézmény kiállítótermében. Igazgatói irodájában kerestük fel az alkotóművész Elekes Gyulát.– Milyen alkalomból született a kiállítás ötlete? – Az egyik ok az, hogy 30 éve tűzzománcozom, a másik pedig, hogy idén töltöm az 50 évet, és Székelyudvarhelyen még nem volt önálló kiállításom. Eddig összesen 42 alkalommal állíthattam ki műveimet Európában, Spanyolországtól Oroszországig. Ezt a kiállítást Pap Gábor művészettörténész nyitja majd meg, aki Budapesten él, és több mint 30 éve az európai tűzzománc nagyon jó ismerője, több évtizede követője és egyfajta értelmezője annak a világnak, amit próbálnak kifejezni az alkotók. Én vallom: függetlenül attól, hogy milyen stílusirányzatot képvisel, vagy milyen módon próbál közvetíteni az alkotó, a tűzzománc egy olyan képírás, ami sokkal ősibb, mint a mechanikus írásmódok. Gondoljunk csak a népi vagy egyházi kultúrában előforduló nagyszerű alkotásokra, amelyek szavak nélkül közvetítenek üzenetet a nézők felé. Ezt próbálom én is elérni munkáimban, kisebb-nagyobb sikerrel. Ezért fontos a képírás, mert itt sokszor nem is szükséges a nyelv: a műre ugyanúgy rá tud csodálkozni a magát keltának valló észak-spanyol, mint az orosz. – Hogyan fogalmazná meg a kiállítás célját? – A kiállítással célom egy kicsit szülővárosom felé is nyitni, megmutatni mindazt, amit 30 éven át próbáltam megtanulni. Végül is a tűzzománc egy olyan műfaj, ahol folyamatos a tanulás, a kísérletezgetés. Vannak véletlenek, és az egészben az a csodálatos, amikor az ember ezeket a véletleneket meg tudja ismételni, és akár egy sajátos technikaként, egyéni vonásokkal felruházva tudja megjeleníteni. Bármennyire is furcsa vagy kevéssé ismert is itt felénk a tűzzománc, Nyugat-Európában óriási kultúrája van. Hatalmas központok léteznek, ahol évtizedeken keresztül felépített gyűjtemények vannak, ilyen például Közép-Európa legnagyobb gyűjteménye Kecskeméten, ahol az elmúlt 20 évben, egy év kivételével, én is mindig megfordultam a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelyben. – Mi ösztönözte arra, hogy szakkört indítson Székelyudvarhelyen? – A tűzzománc-készítést most már nyolcadik éve tanítom itt Székelyudvarhelyen. Ez a kultúra, amire oly nagyon büszke az ötvösművesség, és Nyugat-Európában úgy ismert, mint „erdélyi sodronyzománc”, mivel az erdélyi ötvösök, aranyművesek fejlesztették ki, lassan feledésbe merül. Feltett szándékom ezt valamilyen módon visszahonosítani, vagy legalább ismertté tenni. Tehát már nyolc éve műveljük a zománcozást közösen gyerekekkel, diákokkal minden csütörtökön 5 órától 8-ig, és minden pénteken 6-tól 9-ig felnőttekkel. Továbbá negyedik éve már, hogy szervezünk alkotótábort is. Szükségét éreztem a szakkör, illetve az alkotótábor létrehozásának, hiszen a tűzzománcozást én már 15 éve oktatom nyaranta Ausztriában, Spanyolországban, Németországban, és úgy gondoltam, hogy ebből atyámfiait sem szabad kihagyni. Így utólag azt látom, főleg a nagyszámú érdeklődőre tekintettel, hogy megérte a fáradozás. – Hogyan készül a tűzzománc? – Magáról a technikáról annyit kell tudni, hogy tulajdonképpen egy nagyon finom kvarcüveget használunk, amely bizonyos oxidokkal van dúsítva. Ez az üveg reakcióba lép az elektromos kemencében történő olvasztás, égetés során a hordozó anyaggal, ami rendszerint vörösréz. Az arany, ezüst, a vörösréz vagy egy speciális, nagy széntartalmú acél zománcozható anyagok. Mi inkább a vörösrezet részesítjük előnyben. – Ennyi év után miért csak most nyílik kiállítása Udvarhelyen? – Az este egy koncerten meséltem az egyik barátomnak, hogy sorra kerül egy ilyen kiállítás. Ő azt mondta, van annyira fontos Székelyudvarhely, hogy be kellett ennek érnie. Tehát először külföldön kell megmérettetni magad, aztán itthon is eljöhet a bemutatkozás ideje. Nehéz itthon prófétáskodni. Mint intézményvezető, azt tapasztalom, hogy be kell a dolgoknak érniük, különben rengeteg támadás érheti az embert. – Mi lesz látható a kiállításon? – Két nagy, egy moszkvai és egy spanyolországi kiállítás anyaga lesz megtekinthető, kibővítve a nyár folyamán készített művekkel. Persze a paletta nem lesz teljes, hiszen számos olyan munka hiányzik, amelyeket szerettem volna elkészíteni, de nem volt rá időm. De remélem, nem kell újabb ötven évet várni következő kiállításomra. A kiállítást Pap Gábor művészettörténész nyitja meg, az eseményen köszöntőt mond Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere. A tárlat október 21-éig lesz megtekinthető, naponta 10 és 12 óra között, szombaton és vasárnap 10-től 13 óráig. Kovács Eszter. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely) 2010. december 11.Bővítik az első évszázadot: utat tör a tér a könyvtárbanKarnyújtásnyira kerülhetnek az olvasók a könyvekhez A rendszerváltás óta az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó kolozsvári versenytárgyalásnak bizonyult a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár és a Romániai Építészek Kamarája által meghirdetett, a könyvtár bővítését célzó pályázat. A két hónappal ezelőtt indított nemzetközi versenytárgyalásra 102 pályázat érkezett, s a győztes tervrajzot jövő kedden, december 14-én nevezik meg. A beruházás összköltsége mintegy 3 millió eurót emészt fel, és a győztes 10 ezer euróval gazdagodik, a szerződés megkötésével azonban további 150 ezret halmozhat fel. A könyvtár újabb bővítménye az egyre népszerűbbé váló szabadpolcos könyvtárrendszer szellemében épül, az intézmény jelenlegi épülete és a Kolozs Megyei Kórház között 1200 négyzetméternyi területen. Az előzetes elképzelések alapján az új létesítménynek 60 ezer könyv elraktározására kell alkalmasnak lennie. A látványtervek megtekinthetőek az intézet épületének első és második emeletén. Az új bővítés elsődleges célja a könyvek elraktározása, de kétszintes földalatti parkolót, olvasó- és konferenciatermet, reprográfiai, kötészeti, illetve digitalizáló műhelyeket is magába kell foglalnia. „A jelenlegi szakaszban még nem tértünk ki a kivitelezés apróbb részleteire. Miután a zsűri eldönti, hogy melyik pályamunka nyer, következik az engedélyeztetések sora. A jelenleg felújítás alatt álló általános városrendészeti terv mellett az övezeti- és részlettervbe is be kell vonnunk az építményt. Maga a tervezés felvesz legalább két évet” – mondta Tiberiu Trenea, a könyvtár műszaki igazgatója, aki maga is a zsűri tagja. Elárulta: a zsűri megteheti, hogy nem nevez meg első helyezettet, hanem két második díjasnak kikiáltott pályamunkát von össze egy végső tervre. Az új épület költségevetése négyzetméterenkénti 1100 eurót enged meg. A második díj 6000, a harmadik pedig 4000 eurós jutalmat kínál. „A könyvtárak általában ötvenévente bővítésre szorulnak. Az 1960-as évekbeli fejlesztés után ez lenne a második jelentős terjeszkedés” – mondta Kovács Eszter, a könyvtár közönségkapcsolat-felelőse. A pályamunkák zsűrizése folyamán figyelembe veszik, hogy a látványtervek alapján az épület mennyire alkalmas a tervezett létesítmény feladatának a betöltésére: elsődleges szempont, hogy a belső terek elrendezése biztosítsa a könyvek hozzáférhetőségét az olvasók számára. A tervezett épületben az olvasóknak nem kellene kikérniük a könyveket, hanem egyszerűen le kell venniük a polcról. A felhívásra számos fantáziadús válasz érkezett: kaptárra emlékeztető látványtervektől kör alaprajzú pályamunkákon át a „szocialista betonkockákat” idéző építményekig sok minden megtalálható. Kizáró jelleggel bír a létesítmény „alkalmazkodóképessége” is: a zsűri nem fogadja el azokat az elképzeléseket, amelyek esetében a tervezett épület nem illik bele a környezetébe, nem kapcsolódik valamilyen módon a könyvtár jelenlegi formájához. A pályázatok között találkozunk az első bővítmény Bauhaus-stílusát utánzó kivitelezéssel, az ősi könyvtári épület szecessziós elemeit felhasználó megoldással, futurista elképzelésekkel, nyitott könyv témájában elképzelt homlokzatokkal, nonfiguratív formákkal, tetőtéri futballpályákkal, barlangrajzokat utánozó fénynyílásokkal. A látványterveket bárki megtekintheti a Központi Egyetemi Könyvtár épületének első és második emeleti folyosóján. A kolozsvári tudományegyetem és az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) közös könyvtárépületének megépítésére ugyancsak nyilvános tervrajzpályázatot írt ki 1904 áprilisában a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Az Erdélyi Pál könyvtárigazgató által megfogalmazott koncepció értelmében az építészeti megoldásoknak a könyvtári gyűjtemények szakszerű kezelését és az olvasók gyors kiszolgálását kellett biztosítaniuk. A strasbourgi és a bázeli egyetemi könyvtár mintáira alapozó programban kikötésként szerepelt a könnyen megközelíthető, egymástól elkülönített könyv-, és folyóiratraktár létrehozása, a természetes fénnyel megvilágított egyetemi-, valamint a közművelődési célokat szolgáló olvasóterem kialakítása. Az ötszintes – pincéből, magas alagsorból, magasföldszintből, első és második emeletből álló – épület megalkotására vonatkozóan kilenc pályázati munka érkezett be. A strasbourgi könyvtárhoz hasonló megoldású, négyzetes alaprajzot mutatott be négy pályamunka, öt tervrajz ellenben a bázeli mintára átlós tengely mentén csoportosította a belső tereket. A versenytárgyalás történetének érdekessége: eredetileg az első díjat Orth Ambrus és Somló Emil pályázata nyerte, a második helyezett a Korb Flóris, Giergl Kálmán építészpáros, a harmadik díjazott pedig Sebestyén Artúr lett, de a túlhaladott költségvetési keret miatt egyik terv sem tűnt azonnal kivitelezhetőnek. A tíz százalékos keretcsökkentéssel meghirdetett második fordulóban a bizottság a Korb-Giergl együttesnek ítélte a pálmát. Az 1909. május 18-án megnyitott, neobarokk és szecessziós stíluselemeket ötvöző könyvtár klinkertéglával borított, palatetős épülete úgynevezett cottage-rendszerben készült, azaz a különböző rendeltetésű könyvtári helyiségek csoportosulnak, és átjárókkal kapcsolódnak egymáshoz. A bázeli könyvtár térrendezését követő kolozsvári intézmény a maga nemében a lehető legkorszerűbb alkotásnak minősült. Újszerű és funkcionális volt például Erdélyi Pál ötlete, amely célszerűbb elhelyezést biztosított az olvasótermi székeknek az ívesen kivágott asztalok beállítása által, avagy az általa kigondolt és szabadalmazatott helytakarékos polcrendszer. Az épülethez átjárókkal csatlakozó könyvraktár egyik végén teherfelvonó, a másikon könyvszállító lift működött, az előcsarnok fölött 150 személyes vetítőgéppel felszerelt előadóterem helyezkedett el. Az egyetemi és közművelődési feladatok ellátását célzó belső terekben helyet kaptak egyebek mellett különféle irattárak, gyűjtemények, kiállító termek is. KOVÁCS HONT IMRE, ZAY ÉVA, Szabadság (Kolozsvár) 2011. február 9.Pillanatképek a sötét korszakból – Szécsi Antal könyvének bemutatójaSzécsi Antal Meglesett élet – Besúgói jelentések dr. Borbáth Károly történészről című könyvével ismerkedhetett meg a nagyérdemű február 8-án, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont előadótermében tartott könyvbemutatón. (Dr. Borbáth Károly 1931. január 13-án született az erdővidéki Vargyason. Az elemi iskolát Vargyason járta, majd középiskolai tanulmányait Székelykeresztúron végezte. Egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia szakán kezdte Kolozsváron, majd a II. évfolyamtól a Victor Babeş Tudományegyetemen folytatta, és itt is fejezte be 1954-ben, kitűnő eredménnyel. 1954–1958 között Leningrádban volt doktorképzőn, és megszerezte a doktori címet a történelemtudományokban. 1958–1968 között a Babeş–Bolyai Tudományegyetem lektora volt, majd 1977-ig a nagyenyedi dokumentációs könyvtárat vezette. Itt egyre nagyobb nyomás nehezedett rá a Securitate részéről. Az 1977–1978-as tanévben általános iskolai tanár volt Torockószentgyörgyön. 1978. szeptember 1-jétől tragikus haláláig (1980. április 20.) szülőfalujában, Vargyason tanított az V–VIII. osztályokban.) Dr. Borbáth Károly életének fontosabb állomásait Fábián Lajos ismertette, aki érdekes, keserűen humoros részleteket is kiemelt a könyvből. Megtudtuk, Szécsi 502 oldalt dolgozott fel a kötetben, melyhez a történészről készült több mint 200 oldalas lehallgatási anyag fontosabb részleteit is csatolta. „A könyvben lépten-nyomon olvasható, hogy a Securitate (Állambiztonsági Igazgatóság) nacionalista, soviniszta és irredenta törekvéseket akar rávarrni Borbáthra” – magyarázta Fábián, majd a szerző szavait idézte: „Ez a három szó uralja a megfigyelési anyagot, de szerintem egyik sem volt jellemző dr. Borbáth Károlyra. Nem volt „mellveregető magyar”, sem romángyűlölő, még kevésbé revizionista. A dokumentumokon alapuló történelmi igazságért küzdött”. A könyvbemutatón megjelent közönség a Borbáth Károllyal készült utolsó interjút is hallhatta, melyet 1975 szeptemberében a marosvásárhelyi rádió Megy a magnó vándorútra című műsorában sugároztak. A továbbiakban Szécsi elmondta, Vargyassal, a falu lakosaival szembeni kötelességének érezte a könyv megírását. „Nagyon kötődök Vargyashoz, Erdővidék egyik legszebb falvához, ez a település pedagógiai pályámnak is egy fontos állomása” – fűzte hozzá a szerző. Nem csupán emlékeztetőnek, hanem a „sötét korszakot” idéző kordokumentumnak nevezte a Meglesett életet Szécsi, mely a 2008-ban kiadott, szintén Borbáth életét dokumentáló kötet folytatása, kiegészítése. Megtudtuk, a könyv első bemutatója idén január 18-án, Borbáth Károly születésének 80. évfordulója alkalmából Vargyason volt, a róla elnevezett iskolában. „Vargyason emléke még most is él. Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem, kollégája lehettem” – mondta el a könyv szerzője, aki Borbáth Vargyasra helyezésének idejében a helyi iskola igazgatója volt. A „Bărbănţan” fedőnévvel ellátott történészről ezekben az években is számos jelentés született, a szerző bevallása szerint barátját próbálta megóvni ezen kellemetlenségektől. „Borbáth ideje nagy részét a tanáriban töltötte, a község és az iskola monográfiáján is dolgozott. Számos kirándulást szervezett, a diákokkal ellátogattunk a környező falvakba, egy alkalommal még négynapos erdélyi túrán is voltunk. Minden ilyen kiszállásra részletes helytörténeti munkákat készített, így a diákok ismerték azon falvak történetét, amelyeken áthaladtunk” – mesélte Szécsi. A könyvben a fedőnevekbe burkolózó kollaboránsok jelentéseiből néhol kitűnik: a besúgó valamilyen körülmények folytán elvállalta az együttműködést az Állambiztonsági Igazgatósággal, viszont csak pozitívan írt Borbáthról. „Voltak felismerhető jelentések, ahol a körülményekből adódóan kiderült a besúgó kiléte, viszont ezen személyek identitásának feltárása nem állt, nem áll szándékomban, mivel a kutatásra azzal a feltétellel kaptam jóváhagyást, hogy az így megszerzett információt nem használom személyek elleni támadásra” – magyarázta a szerző. Végezetül a közönség kérdésére Szécsi elárulta, ő maga is kíváncsi volt, ki jelentett ellene, ezért saját iratait is kérvényezte: „Mindenki maga dönti el, hogy kíváncsi-e a róla szóló jelentésekre. Nagyon remélem, eljön az az idő, amikor lehull a lepel a fedőnevek mögé burkolózó besúgók arcáról, de akkor már nem az érintettek, hanem utódaik fognak szenvedni.” A Meglesett élet megjelenésének apropójára Egyed Ákos levelet írt a szerzőnek, melyből egy részletet ki is emelt Szécsi: „Megdöbbentő, hogy mennyire félt a rendszer a történelmi események feltárásától”. Kovács Eszter Szécsi Antal: Meglesett élet – Besúgói jelentések dr. Borbáth Károly történészről /Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 2011/ Székelyhon.ro 2011. május 30.Romániai magyar könyvtárosok találkoztak KolozsváronSzombaton zárult le a romániai magyar könyvtárosok nyolcadik vándorgyûlése, amelynek május 26-28. között a kolozsvári Egyetemi Könyvtár adott otthont. A konferencia a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének egyik legfontosabb rendezvénye, idén választott témája a könyvtári szolgáltatások átjárhatósága és hálózata volt. A mintegy 60 résztvevõ, különbözõ erdélyi könyvtárak (közmûvelõdési, oktatási és tudományos, illetve szakkönyvtárak) képviselõi olyan témákat boncolgattak az elõadások során, mint a könyvtári érdekképviselet és fundraising, digitális gyûjtemények fejlesztése, illetve a kutatás és tudománytermelés, valamint közmûvelõdési tevékenységek erdélyi könyvtárakban. Az idei rendezvényen a hangsúly kifejezetten a problémaközpontú, a mindennapi könyvtári gyakorlat szempontjából kiinduló elõadásokra került, ezért a Hargita Megyei Könyvtár munkatársai (Bedõ Melinda és Berényi Erzsébet) a közkönyvtárak számára beindított Biblionet programról és annak hatásairól, illetve a könyvtárak, könyvtárosok között mûködõ együttmûködési formákról és kapcsolathálóról beszéltek. Bitay Enikõ, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) fõtitkára a könyvtárakban zajló digitális gyûjteményfejlesztés módozatairól, valamint az ehhez kapcsolódó tudományos kutatás formáiról és lehetõségeirõl, Brem Walter, a Codespring informatikus szakembere pedig az átjárható könyvtári rendszerek kiépítéséhez és mûködéséhez szükséges technikai háttér feltételeirõl tartott elõadást. A résztvevõ könyvtárosoknak lehetõségük nyílt más könyvtári és közmûvelõdési hálózatok sajátosságairól is hallani: Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök az Erdélyben mintegy kulturális autonómia szigetként mûködõ Magyar-Ház láncolatról beszélt, Sorina Stanca, a Kolozs Megyei Könyvtár igazgatója pedig az amerikai gyakorlat kapcsán mutatta be a könyvtárak hálózatba tömörülését, a fenntarthatóság érdekében létrejövõ különbözõ partnerségi viszonyokat. A rendezvény több fontos újdonsággal szolgált: elkészült a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének honlapja, amelynek végleges formájáról és további tartalmi fejlesztésérõl tárgyaltak a résztvevõk, valamint egy új, könyvtárosok számára meghirdetett díj (a Váczy Leona Emlékérem és Emléklap) megalapításáról is döntés született. A konferencia alatt Könyvtári kavalkád néven poszterkiállítás formájában lehetett ízelítõt nyerni a résztvevõ intézményekben zajló kulturális, közmûvelõdési és más tevékenységekbõl. Az elõadások után a könyvtárosok megismerkedtek a Kolozsváron mûködõ magyar könyvtári hálózat egy részével (a gyakran egyszemélyes könyvtárként vagy egyszemélyben könyvtárként is mûködõ, elsõsorban civil szervezetek által fenntartott kulturális-információs struktúrákkal, illetve a felhasználói igények mentén szervezõdött nyilvános szakkönyvtári hálózattal): szakmai látogatásra és tapasztalatcserére került sor a Szabédi László Emlékházban az ott található hagyatékok feldolgozása kapcsán, a Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tárában és a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. A konferencia utolsó napján a résztvevõk tanulmányút keretében látogattak el Bonchidára, hogy a kastély felújítási munkálataival és az ott zajló különbözõ programokkal megismerkedjenek, továbbá Válaszútra, ahol a Kallós Zoltán Alapítvány Szórványkollégiumát, a Kallós Zoltán Múzeumot és Néprajzi Központot látogatták meg. Kovács Eszter Szabadság (Kolozsvár) 2011. augusztus 23.Látogatás a könyvek csodálatos világában (Kolozsvári Magyar Napok)A vasárnap véget ért Kolozsvári Magyar Napok programkínálata jóval színesebb volt a tavalyinál, a kulturális, szórakoztató, tudományos és sportrendezvények mellett a különböző, nyitott kapus intézmények is vonzották a közönséget. Kolozsváron egy hétig állt a "bál", azaz a közművelődés és szórakozás, ki-ki kedvére választhatott az ifjúsági, gyermek- és családos programok között. Tömegeket vonzottak a sportrendezvények, a szabadtéri koncertek, fotó- és képzőművészeti kiállítások. A borkóstolóknak is volt bőven résztvevője, a Szent Mihály-templom tornyát is sokan látogatták, a városnéző sétákon a Fellegvár, a történelmi főtér és az Óvár nevezetességeit ismerhették meg az érdeklődők. A Házsongárdi temető, az Országos Levéltár és a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár szakszerű bemutatása valóságos ínyencségnek számított még azoknak is, akik korábban már jártak ott, a városnapi látogatás még vonzóbbá tette ezeket. Érdekes kérdés, hogy vajon miért nem látogatják az emberek a múzeumokat, kiállítótermeket, könyvtárakat, miért szükséges egy rendezvénysorozat programfüzetének lapján visszaköszönő felhívásnak megjelennie ahhoz, hogy elmenjünk például a Gyógyszerészeti Múzeumba, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem viváriumát meglátogatni, a galériák, könyvtárak kapuján belépni? Említett okokból úgy gondolom, az immár második alkalommal megszervezett Kolozsvári Magyar Napok, miként a Múzeumok Éjszakája és más hasonló rendezvények a szórakoztatás mellett népnevelő jellegűek is. A Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár 1990-ben kapta nevét, ám története 1859-ig nyúlik vissza, az akkor alapított Erdélyi Múzeum Egyesület bibliotékájához fűződik. Az EME saját gyűjteményét – tulajdonjoga fenntartásával – az egyetem használatára bocsátotta. A könyvtárat 1872-ben létesítették, egy időben az egyetemmel, mostani, (visszafogott) szecessziós stílusú főépületét 1909-ben avatták fel – meséli Gurka-Balla Ilona, az Egyetemi Könyvtár főkönyvtárosa, majd Kovács Eszter, az olvasószolgálat vezetője körbekíséri kis csoportunkat az épületben. A földszinti részen százéves gépekkel, tűvel és cérnával dolgozó könyvkötőkkel találkozunk. A módszer ugyanaz, mint száz éve, a technika itt semmit sem változott. Jól beváltak az eszközök, és minden korszerűsítés ellenére a leghatékonyabb most is a keményítős ragasztó meg a préselő. Külön szakember kezeli a betűkészletet, és a kötésnek is megvan a tanulható, ám bonyolult technikája. A könyvtár köteles letéti hely, ami azt jelenti, hogy minden, Romániában megjelent könyv, kiadvány, újság, folyóirat vagy bármilyen, nyomtatásban megjelent anyag minden számából ide is küldenek, amit a könyvtárnak rendszerezve tárolnia kell. Látogatásunkkor éppen ilyen újságokat kötöttek közös borítók alá. Az itt dolgozók nagyon segítőkészek, az érdeklődőknek szívesen elmagyarázzák a munkafolyamatot és a gépek működését. Az első emeleten legérdekesebb, és igencsak hasznos gép a nemrégiben beszerzett A0-s szkenner (lapolvasó), mely lehetővé teszi nagyméretű könyvek viszonylag könnyű és kíméletes digitalizálását. A beszkennelt képek pdf-formátumban jelennek meg a számítógépen, melyet egy karakterfelismerő programmal adatbázisba tudnak vezetni. Ennek az az előnye, hogy digitális formában könnyen kereshetővé teszik a szöveget, s mindezt anélkül, hogy minden lapozásnál a könyv rongálódna. Hátránya viszont az, hogy a nyomtatásban megjelent betűket olykor nem ismeri fel a karakterolvasó, ezért néhány szó kimarad, így a rákeresést sem teszi lehetővé. Ezen a részlegen minden méretű papírformának külön gépeket szereltek be, a számítógépes katalógus elsősorban az 1995 után állományba került anyagokról nyújt tájékoztatást, a többi kiadvány visszamenőleges feldolgozása folyamatban. A könyvtár szintjein egyre feljebb haladva a kevésbé forgalomban lévő anyagokat láthatjuk. Míg a lenti, kiszolgálórészlegen olvasótermek, diákoknak és egyetemi professzoroknak külön kialakított és berendezett helyiségek, szabadpolcos konferenciatermek vannak, fent, a könyvespolcok rendezett sorai közt olyan egymásutániságban jelennek meg az olvasnivalók, amilyen gyakran elmozdíttatnak helyükről. A polcok szélében kis rakodóasztalként fungáló székek, a kikölcsönzött könyvek helyén kartoncédulák, a sorok végén pedig az északi fekvésű, a terem egyetlen oldalát kitöltő ablaksor húzódik. A termekben megfelelő a páratartalom és a hőmérséklet a könyvek tárolására, mindezt még szigorúbban ellenőrzik a levelek, kéziratok, régi könyvek és hasonló fontos iratok termeiben. Az épület minden szintjén az eredeti bútorokkal találkozhatunk. Néhány új elem között rengeteg sötétbarna, üvegezett könyvespolc és fából készült kis fiók található. A székek, asztalok, faburkolatok és csillárok is mind eredeti fényükben mutatkoznak. Az egykori kis liftet is használják még, ezen küldözgetik a hallgatók kikérőcéduláit az emeletre. Van még keréken futó kis polc a karzati korlátokra szerelve, mely körbegurítható a terem másik végéig, s az egyik, talán legérdekesebb régiség a mai napig használt mikrofilmes vetítő és fényképező. Egész könyveket rögzítettek mikrofilmre, s fognak talán ezután is, főleg a legértékesebb dolgokat, hiszen ez olyan technikának bizonyult, amely nagyon hosszú idő múlva is visszaolvasható és maradandó, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem igényel különösebb gépi szerkezetet, amely esetleg idővel kimenne a forgalomból, mint a mai digitális hordozók, amelyek akár három-öt éven belül is elavulhatnak. A mikrofilm visszaolvasásához legszélsőségesebb esetben elég egy fényforrás, egy gyertya és esetleg nagyítólencse, mely kinagyítja a képet. A könyvtár kis kiállítással is készült a városnapokra olyan magyar vagy erdélyi vonatkozású könyvekkel, amelyek Kolozsvárhoz vagy az itteni könyvnyomtatáshoz kötődnek. A látogatás végén szórólapot kaptunk minden hasznos információval, elérhetőséggel, és búcsúzáskor még egyszer nyomatékosították, hogy a könyvtár nem csak az egyetemisták és nem csak a kolozsváriak előtt áll nyitva, hanem középiskolás kortól minden korosztálynak, lakóhelytől és származástól függetlenül. Ferencz Anikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. január 27.Hazatért” az író és a színészNemcsak Sebestyén Aba, az Északi Színház Harag György Társulatának volt tagja tért vissza pár nap erejéig Szatmárnémetibe „A tér” című előadás kapcsán. Kocsis István, a darab szerzője is újra itthon járt, és Szatmárhoz kötődő emlékeiről mesélt kedden este az előadást követő kötetlen beszélgetésen. Az irodalomtörténész, történész, drámaíró Kocsis István a legnagyobb erdélyi írók sorában vált ismertté novelláival, történelmi tárgyú drámáival, a Szent Korona tanáról írt alkotásaival. Ombodon született 1940-ben, a középiskolát Szatmárnémetiben végezte 1956-ban. Sebestyén Aba – akit az előadásban Bolyai János szerepében láthattunk – a marosvásárhelyi színművészeti egyetem elvégzése után, 1996-tól 2002-ig volt a Harag György Társulat tagja. Jelenleg a marosvásárhelyi Nemzeti Színház színművésze, a Yorick Stúdió alapítója, vezetője és a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára. „A tér” kedd esti előadását követően az alkotókkal beszélgetésre került sor. Tóth-Páll Miklós, az Ady Endre Társaság elnöke köszöntőjében elmondta, hogy azért esett erre a két kiváló, Szatmárnémetihez jócskán kötődő alkotóra a választásuk, mert, amint már többször is hangsúlyozta, a Magyar Kultúra Hetének tematikájába az is benne foglaltatik, hogy nemcsak a magyar kultúrához, hanem a szatmári kultúrához kapcsolódó programokra is hangsúlyt fektetnek. Kocsis István elmondta, hogy az évek múltával egyre fontosabbá válnak a gyermekkori, a szatmári emlékek, csupa szívet melengető dolog jut eszébe, a szatmári gimnázium, az avasújvárosi tanítói évek kapcsán. A drámaíró elmondása szerint most látta másodjára az előadást, és tökéletes munkának tartja. „A drámaíró nem azért ír drámát, hogy majd elolvassa, mint egy regényt; látni akarja a színpadon, és át akarja élni a nézőkkel együtt a katarzis élményét” – nyilatkozta a szerző. A közönség arra vonatkozó kérdésére, hogy miért döntött pont a Bolyairól szóló monodráma mellett, Sebestyén Aba elmondta: „Régóta izgatott már Bolyai személyisége, és az, hogy hogyan lehet a zsenik mibenlétét színpadi eszközökkel megfogni. Ugyanez foglalkozatott akkor is, mikor Szatmárnémetiben az Amadeust játszottam, most pedig ugyanebben volt a kihívás Bolyai János kapcsán is. A személyisége mellett kíváncsi voltam arra is, hogy vajon milyen lehetett emberként, hiszen vajmi keveset tudunk róla; a magánéletéről, az édesapjához való viszonyáról sincsenek egyértelmű információink.” Sebestyén Aba ugyanakkor elmondta, hogy a Yorick Stúdió produkciója közel két év alatt készült, Török Violával, az előadás rendezőjével, dramaturgjával akkor próbáltak, amikor épp idejük engedte; nem volt egy folytonos munkafolyamat, de a szakaszos munka nagyon jót tett az előadásnak, mert sikerült „beérnie” közben. Legközelebb Bukarestben, majd azt követően Budapesten lép fel az előadással. „Ha sikerült emberközelbe hozni ezt a hatalmas személyiséget, ha sikerült megidézni Bolyai szellemiségét, akkor valóban értelme volt a munkának” – vallotta a színművész. Kovács Eszter Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti) 2012. április 28.Erdély tájain – Turistakiadványok: Encián Brassóban és Keresztény-havas2012 márciusában a Brassói Lapok kiadója újraindította az Enciánt, a hajdan sikeres brassói turistafolyóiratot, amely 61 szám erejéig 1935 áprilisától 1940 augusztusáig jelent meg. Az új Encián főszerkesztője dr. Kovács Lehel István, grafikai szerkesztője Tomos Tünde, felelős kiadója Ambrus Attila. A 88 oldalon megjelenő első szám tematikája a Keresztény-havas. A tartalomból: A brassói turizmus története az államosításig, A GPS-ről, A hegyi turizmus dicsőítése, A régi út, Csukás-hegység – a Kárpátok egyik gyöngyszeme, Sétára hívlak... a Köszörű (Graft)-patak menti várfalakhoz, Kirándulás a Bolnokra, Vártemplom-túra, Az EKE-Brassó 2011-es beszámolója, A 900. BL-túra (utóbbin jelentették be az Encián újraindítását). A Turistatörténet, Tudod-e?, Honismeret, Irodalom, Túraajánló, Encián-krónika, Műemlékvédelem, Gyerekoldal, Beszámoló, Könyvajánló rovatok szerzői: Kovács Lehel István, Jánó Rezső, Jenei István, Sipos Lajos, Péter János, Ugrai Noémi, Kovács Eszter Apolka, Ambrus Mózes, Szász Ágnes. A folyóiratban megjelenő természetfotókat Blénesi Edith és Blénesi György készítették. Az Encián negyedévente – márciusban, júniusban, szeptemberben és decemberben – fog megjelenni. Kereskedelmi forgalomba nem kerül. Előjegyezni a turistaegyesületek vezetőinél (EKE-Brassó: Szász Ágnes, BL-turistacsoport: Jánó Rezső) lehet. Kapcsolat: [email protected] Az Erdély szerkesztősége örömmel üdvözli a brassói turisták hagyományőrző kezdeményezését, és hosszú életet kíván új folyóiratuknak. Kovács Lehel István Keresztény-havas című könyvét a Pallas-Akadémia Kiadó jelenteti meg az Erdély Hegyei sorozat 33. könyveként. A könyv földrajzi, geológiai, természetrajzi, turisztikai szempontból tekinti át a Keresztény-havast, de olyan fejezetei, mint: Történelmi áttekintés, vagy A Keresztény-havas a szépirodalomban és művészetben, egyúttal bő honismereti és történeti hivatkozásokat is tartalmaznak. Előrendelés a Brassói Lapok szerkesztőségében. (k. l., t. t.) Szabadság (Kolozsvár) 2012. október 22.Össze kell húzza magát az udvarhelyi könyvtárSokéves hercehurca után eldőlni látszik a székelyudvarhelyi városi könyvtár épületének tulajdonjogi kérdése: a legutóbbi bírói döntés értelmében a tulajdonosoknak vissza kell szolgáltatni az ingatlan egyharmadát. Az érintett épületszárnyban több raktár és vendégszoba is van, ezek elvesztése ugyan nem akadályozza a városi téka működését, a visszaszolgáltatás viszont nemcsak az intézetnek, hanem a városnak is nagy érvágás. Pánikra azonban Bunta Levente polgármester szerint nincs ok, a városvezetőség a mindenki számára megfelelő megoldás keresi. „Tudomásom szerint júniusban járt le a tulajdonjogi per, minket nemrég értesítettek a polgármesteri hivataltól, hogy a visszaszolgáltatás módjára megoldásokat keressünk” – mondta el Szabó Károly könyvtárigazgató. A könyvtárépület históriája bonyodalmas, tudtuk meg az intézetvezetőtől, ugyanis a Kőkereszt téri ingatlan valamikor a MÜTF Oktatási Központot és egy másik épületet is magában foglalt. A tulajdonosok egy részét néhány éve sikerült kárpótolni, akkor azonban a könyvtár épületének ügye nem oldódott meg. „Elődöm a család egyik részét kárpótolta, a többi tulajdonos viszont kisemmizve érezte magát, ezért más megoldást nem látván peres úton próbálták visszaszerezni a könyvtár székhelyeként szolgáló épületet” – avatott be a részletekbe Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere. Az említett épületszárnyban a két vendégszoba és társalgó mellett a kölcsönző egy része működik jelenleg, és többek közt az alagsorban két raktára is van a könyvtárnak. „Az régi épületet valamikor a város bővítette ki kétszeresére. Tehát a leválasztandó szárny egységes része az épületnek, az elválasztás több szempontból is körülményes lenne” – magyarázta Szabó Károly. Az intézetvezető egyébként javaslatot tett a városvezetésnek, hisz szerinte az ingatlan megvásárlása lenne az üdvös mind a város, mind a könyvtár szempontjából. Egyelőre nem kell költözni „Eléggé meggyötört ügy ez. Nehéz helyzetben vagyunk, mert az előző városvezetés viszonyulásának következtében sok keserűség felgyűlt a tulajdonosokban. Megpróbáljuk megtalálni az emberséges hangnemet és minél hamarabb a felek számára megfelelő megoldást keresni” – ígérte a polgármester. A legutóbbi bírósági döntés továbbá azt is kimondja, hogy a több száz négyzetméteres épületrészre a városnak visszamenőleg is ki kell fizetnie az évi közel 50 ezer lejes bért, az összeg pedig jelentősen megterheli majd a jövő évi városi kasszát, tudtuk meg Bunta Leventétől. Költözni azonban egyelőre nem kell – nyomatékosította a városvezető –, hisz az önkormányzat hároméves türelmi időt kapott, hogy az alárendelt városi könyvtár további sorsáról döntsön. „Két hét múlva ügyvédek jelenlétében találkozunk a tulajdonosokkal. A könyvtár sorsa iránt nem közömbös a város, folytatódik a visszaszolgáltatás feltételeinek egyeztetése, reméljük, a legjobb megoldás születik majd” – summázott Bunta. Mellesleg Bunta Levente korábban portálunknak elmondta, hogy ingatlanhiánnyal küzd a város, hisz több iskola és alárendelt intézmény is bérelt épületekben működik. A városi könyvtáréhoz hasonló a Haáz Rezső Múzeum helyzete, melynek a jelenleg is székhelyéül szolgáló Kossuth Lajos utcai épületből jövő évig ki kell költöznie. Időközben azonban negyedmillió euróért az önkormányzat megvásárolta a Haberstumpf-villát, a tervek szerint jelentős felújítás után ide költözne a múzeum. Kovács Eszter Székelyhon.ro 2012. november 2.Digitális palackposta az udvarhelyi könyvtárnálFelavatták Udvarhely első dead dropját: a városi könyvtár falába beépített adathordozó digitális „palackpostaként” működik, a rá feltöltött tartalomhoz bárki hozzáférhet és bárki bővítheti. Az ún. dead drop ötlete 2010-ben született az Amerikai Egyesült Államokban, amikor a berlini Aram Bartholl New Yorkban falba préselt egy USB pendrive-ot. Az adathordozón csupán egy használati útmutató volt. A falba zárt dead dropok lényegében offline fájlmegosztókként használhatók, bárki bármit felmásolhat rájuk, de a pendrive teljes tartalmát le is lehet tölteni. A kezdeményezés székelyudvarhelyi meghonosítója Szabó Károly könyvtárigazgató, aki a városi könyvtár bejárata melletti falba préselt bele egy adathordozót. A digitális palackpostáról jelenleg két digitális könyv, Márai Sándor Füveskönyve és Bányai János Székelyföldi útmutatója, illetve a használati utasítás tölthető le. A dead dropot egy adatkábel segítségével lehet használni, ha történetesen ilyen nincs kéznél, akkor a könyvtárból lehet egyet kölcsönkérni. Kovács Eszter Székelyhon.ro 2012. november 12.Civilek szállnak harcba az udvarhelyi kultúráértNégy székelyudvarhelyi kulturális intézmény – a városi könyvtár, a Művelődési Ház, a Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Táncműhely – jelenlegi vezetőinek hároméves munkáját értékelte a fenntartó udvarhelyi önkormányzat. Az elbírálás nagy felháborodást keltett, civilek online aláírásgyűjtést szerveztek, melyben egy másik, objektív elbíráló bizottság létrehozását, illetve az értékelés megismétlését szorgalmazzák. Négy kulturális intézmény menedzserének 2009–2012 közötti tevékenységét értékelte a fenntartó, a folyamat első részeként az érintettek – Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója, Szabó Károly, a városi könyvtár igazgatója, Elekes Gyula, a Művelődési Ház igazgatója és Miklós Levente, az Udvarhely Táncműhely igazgatója – a hároméves periódusra vonatkozó tevékenységi beszámolójukat nyújtották be. Ezeket a helyi képviselő-testület által kinevezett háromtagú – két szakemberből és a fenntartó egy képviselőjéből álló – bizottságok elemezték, és egytől tízig tartó skálán értékelték. Az így kapott értékelés után dőlt el, hogy ki vehetett részt a november elején lezajlott szóbeli vizsgán. Az írásbeli és szóbeli értékelésen Elekes Gyula kapta a legnagyobb jegyet, 9,04-et, Szabó Károly 8,58-at, Nagy Pál pedig 8,41-et kapott, Miklós Leventét pedig be sem hívta interjúra a bizottság, hisz hároméves beszámolóját csak 4,93-asra értékelték. Mivel a könyvtár és a színház igazgatójának általánosa nem érte el a kilencest, ezért tisztségük megtartásáért versenyvizsgán kell részt venniük, Szabó Károly azonban korábban kijelentette: az adott körülmények között tovább nem vállalja a menedzseri pozíciót. A kultúrigazgatók november 9–12. között nyújthatják be óvásaikat a fenntartóhoz, mint kiderült, ezzel a lehetőséggel mind Nagy Pál, mind Miklós Levente élni fog. A végleges eredményt ezek után, november 16-án teszik közzé. Civilek a politikamentes kultúráért A kulturális intézmények vezetőinek elbírálása nagy felháborodást keltett az udvarhelyiek körében: a civilek aláírásgyűjtést kezdeményeztek „Ne használják kulturális értékeinket politikai tisztogatásra!” jelszóval. Az online kitölthető petíció szövege: „Alulírottak, akik fontosnak tartják Székelyudvarhely kulturális sokszínűségét, a művelődéssel és művészettel foglalkozó intézményeink függetlenségét, politikamentességét, felkérjük a város vezetőségét, hogy álljon el ezen intézmények vezetőinek politikai alapon történő eltávolításától. Továbbá kérjük, hogy a Tomcsa Sándor Színház, az Udvarhely Táncműhely, a Városi Könyvtár és a Művelődési Ház vezetői munkájának az elbírálására hozzanak létre egy objektív, szakemberekből álló bizottságot. Szeretnénk azt hinni, hogy a város kulturális életéért folytatott munka nem válik politikai csatározások tárgyává. Köszönjük!” A kezdeményezéssel rokonszenvezők a www.petitieonline.ro/petitie/56630147/semneaza internetes linken csatlakozhatnak a civil kezdeményezéshez. Kovács Eszter Székelyhon.ro 2012. december 13.Összegeztek az EMNP udvarhelyszéki jelöltjeiKampánytapasztalatairól számoltak be az Erdélyi Magyar Néppárt udvarhelyszéki jelöltjei. A parlamenti választások summázásaként László János, a párt udvarhelyszéki szervezetének elnöke elmondta: bár a részvétel országszerte gyenge volt, a számokból kiderül, hogy Udvarhelyszéken „Sikeres kampányon vagyunk túl, hisz a helyhatósági választásokhoz képest az EMNP támogatottsága Udvarhelyszéken 16-ról 25 százalékra nőtt” – mondta László János, hozzátéve: az alacsony részvételi arányhoz jelentősen hozzájárult az RMDSZ demoralizáló kampánya is. „Az eredményeket sokféleképpen lehet értelmezni, a legfontosabb viszont az, hogy eljutott-e az üzenetünk a választókhoz, a jelöltekhez. Köszönettel tartozunk elsősorban azoknak a választóknak, akik megértették üzenetünket, főként a lengyelfalviaknak és a homoródszentpáliaknak, ahol a néppárt jelöltjei a legtöbb szavazatot kapták” – fogalmazott Zakariás Zoltán udvarhely- és gyergyószéki szenátorjelölt. Folytatásként kihangsúlyozta: a továbbiakban a helyi önkormányzatoknál végzendő szakmai tevékenységre fektetik majd a hangsúlyt, ezáltal is felkészítve a helyi közösségeket az önrendelkezésre. „Az eredmények bebizonyították az EMNP létjogosultságát, azt, hogy az általunk felvetett témák – az autonómia, a föderalizmus kérdése – életképesek. A jövőben is ezen a vonalon dolgozunk” – magyarázta. Székely Kinga Réka képviselőjelölt számára lelki feltöltődés és valódi megvilágosodás volt az elmúlt időszak. „Annyi őszinte emberrel találkoztunk, akik annak örültek, hogy huszonkét év után végre van valaki, aki a jövő építéséről beszél és azon dolgozik” – mondta. A homoródszentpáli unitárius lelkész bibliai példával élve vázolta céljait, mondván: akárcsak a keresztre feszített Jézusnak, az EMPN-nek is eljön a pünkösdje. „Ebben reménykedünk, de készek vagyunk tenni is a változás érdekében” – tette hozzá végül. Kovács Eszter Székelyhon.ro 2012. december 17.Korán jött az angyal az udvarhelyi városi könyvtárbaTöbb mint száz kötettel és DVD-vel bővült a székelyudvarhelyi városi könyvtár könyvállománya: a tatabányai testvértékától kapott adomány főként szépirodalmi műveket, az udvarhelyi olvasóközönség által legtöbbet keresett köteteket foglalja magában. A tatabányai testvérkönyvtár közbenjárásával, a Kölcsey Ferenc Alapítvány révén 200 ezer forintos pályázatot nyert a székelyudvarhelyi városi könyvtár, a pályázati pénzből 115 könyvet és DVD-t vásárolt az intézet. „Örvendetes az is, hogy a helyi önkormányzat kiírásán a könyvtárat támogató Bibliofil Alapítvány 2000 lejt nyert könyvvásárlásra” – magyarázat Szabó Károly könyvtárigazgató. A jelentős könyvcsomag tartalmát a könyvtár munkatársai állították össze úgy, hogy elsődleges szempont volt azon kötetek beszerzése, amelyek iránt a legnagyobb az olvasói érdeklődés. „A könyvek mellett mintegy 60 DVD-t is vásároltunk, ezáltal új, friss anyaggal látván el a keddenként rendezett filmklubot” – tette hozzá az intézetvezető. A könyvcsomagot Csics Gyula, az anyaországi testvértéka nyugalmazott igazgatója adta át az udvarhelyi könyvtárnak, megjegyezvén: mivel a tatabányai könyvtár tizenöt százalékos kedvezményt kapott a könyvforgalmazóktól, ezért ennyivel több, a testvérkönyvtár munkatársai által összeválogatott kötet került a csomagba. Egyébként az új szerzemények sorát bővíti Nyáry Krisztián Így szerettek ők című irodalomtörténeti vonatkozású, bár rendhagyó, ún. facebookos kötete is. A magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló szösszeneteket gyűjtő kötet előszavában névlegesen is megjelenik az udvarhelyi városi téka mint a Nyáry Krisztián-jelenség egyik jelentős támogatója, népszerűsítője. Kovács Eszter Székelyhon.ro 2012. december 19.Kitereget Jakab Attila„A hivatalos propaganda sikersztorijainak” ellenszereként és a lakosság hiteles tájékoztatása érdekében saját blogot indított Jakab Attila székelyudvarhelyi EMNP-s önkormányzati képviselő. A virtuális felületen az önkormányzati képviselő-testület ülésein elhangzottakat, de főként az elhallgatottakat osztja meg Jakab, egyben arra ösztönözve a városlakókat, hogy ők is osszák meg hozzászólásaikat, észrevételeiket. „Az önkormányzati képviselő-testület és a polgármesteri hivatal tevékenységéről Székelyudvarhely lakói nem értesülnek kellőképpen. Sőt a hivatalos kommunikációt átfogó sikerpropaganda jellemzi, melyben kizárólag a pozitív dolgok jelennek meg, a kudarcokat pedig elhallgatják” – magyarázta a blog (www.jakabattila.ro) életre hívásának indokait Jakab szerdán, december 19-én a sajtó képviselőinek. A kezdeményezés aktualitását egy nemrégiben történt eset igazolja: november 20-ára rendkívüli tanácsülést hívott össze Bunta Levente polgármester, bejelentvén, hogy minisztériumi forrásokból jelentős pénzösszeggel gazdagodott a városi kassza. Az összeg egy részét – a kórháznak szánt 1,9 millió lejt – azonban még aznap visszavonta a minisztérium, a döntést a városatyák a novemberi rendes havi ülésen tudomásul is vették, viszont a „kudarcra” vonatkozó hír már nem tevődött közzé. A blogra elsősorban ilyen jellegű közéleti témák, de más, közlésre méltó ügyek is felkerülnek – magyarázta az önkormányzati képviselő, aki egyébként szívesen fogadja a lakosság hozzászólásait, véleményét is. A tájékoztató második felében Zakariás Zoltán néppárti önkormányzati képviselő a szerdai rendes havi tanácsülésre előterjesztett napirenddel kapcsolatos észrevételeit osztotta meg. A helyi adók és illetékek módosítására vonatkozó határozattervezettel kapcsolatosan kifejtette: bár erre vonatkozó tervezet volt, olyan kormányrendelet nem született, mely előírná a helyi adók és illetékek infláció szerinti, háromévenkénti kiegyenlítését, ám a tanács elébe megy az ügynek, tovább terhelve a helyi lakosságot. A továbbiakban három napirendre tűzött fejlesztési projekt költségéről beszélt, megjegyezvén: véleménye szerint az elővetített befektetési értékek túl vannak duzzasztva. Kovács Eszter Székelyhon.ro 2012. december 20.Szép, színes és a miénk – elkészült az első udvarhelyi animációs filmElkészült az első székelyudvarhelyi animációs film: a Székelyföldi Legendáriumból építkező Likaskő rajzfilmet december 23-án, vasárnap először vetítik le Udvarhelyen a Mesevárosban. A Legendárium-csapat karácsonyra más újdonsággal is előrukkolt, hisz a napokban jelent meg a Tatárittyom és A székely kincsek őrzői játékokat is tartalmazó dupla társasjátékcsomag. Ígéretéhez híven a Székelyföldi Legendárium csapata már karácsonyra elkészítette a tizenkét részes legendás animációs film első részét. A Likaskő legendáját feldolgozó filmet előbb szombaton, a Kárpát-medencei gyermekkarácsony alkalmával vetítik le a magyar Parlamentben, majd vasárnap bemutatják az udvarhelyi gyerekeknek is. „Nagy erőfeszítéssel dolgoztunk az elmúlt hetekben, viszont a remek csapatnak köszönhetően jó hangulatban, jó ütemben zajlott a munka” – magyarázta Fazakas Szabolcs ötletgazda. A tíz-tizenkét perces rajzfilmet Tóth Árpád rendezte, a figuráknak udvarhelyi színészek (László Kata, Fincziski Andrea, Tóth Árpád és Barabás Árpád), valamint Baricz Gergő kölcsönzik hangjukat. A Likaskő legendáját Kudelász Nóbel gyúrta át forgatókönyvvé, a zenét Orbán Ferenc írta, a Kónya Attila rajzolta figurákba pedig Kosza Arnold animátor lehelt életet. Nem véletlen, hogy a stáb nagy része udvarhelyi, hisz Fazakas Szabolcs szavaival élve „a Legendárium bölcsője Udvarhely, így a rajzfilmkészítésnek is itt kell zajlania”. „Egyelőre a nyers változatot vetítjük, hisz a rajzfilm még simításokra szorul. Amint ezt befejeztük, hozzáfogunk a sorozat második részéhez, amely valószínűleg a csíksomlyói legendára alapul majd, hisz terveink szerint ennek bemutatója a jövő évi csíksomlyói búcsún lesz” – újságolta az ötletgazda, aki kifejezetten nagy sikerként éli meg azt, hogy az első részt önerőből, a Székelyföldi Legendárium könyvek eladásából sikerült megvalósítani. „A rajzfilmnek két támogatója volt, illetve online 910 dollárt gyűjtöttünk erre a célra. A baj az, hogy sokan még négy év után sem értik, mit és miért csinálunk. Többen is akadályozni akarták munkánkat, sok rosszindulatú kritikát is kaptunk, mert nem voltunk hajlandók a pénzt és a dicsőséget megosztani olyanokkal, akik önös célokra használták volna a márkanevet. Ezzel szemben székelyföldi fiatal tehetséges emberekkel dolgozunk: húszfős a csapat, de közvetve többen is bekapcsolódtak” – magyarázta. A napokban jelent meg a Székelyföldi Legendárium társasjátékcsomagja is, mely annyira népszerű, hogy az első néhány tucat példányt már el is kapkodták. Akárcsak a rajzfilm, a társasjáték is Székelyföldön készült. Az ötletgazda ígérete szerint a következő napokban a székelyudvarhelyi könyvesboltokban már kapható lesz. „Van valami ebben az egészben, ami kitölt egy eddig létező hiányt, valami olyat nyújt a Székelyföldi Legendárium, amire, úgy néz ki, már sokan vártak. Egyébként nagy a nemzetközi érdeklődés is, így az új évben új, többnyelvű honlappal rukkolunk elő, illetve angol nyelven is kiadjuk a Legendárium-kötetet” – avatott be a tervekbe Fazakas Szabolcs. Aki vasárnap lemaradna a rajzfilm első szabadtéri vetítéséről, az karácsony napján pótolhatja mulasztását a székelyudvarhelyi városi parkban. Kovács Eszter Székelyhon.ro 2013. január 24.Kevesebben iratkoztak be, de többen olvasnakBár a beiratkozott személyek száma csökkent az elmúlt két évben, gyarapodott az aktív olvasók tábora a székelyudvarhelyi városi könyvtárnál. A tavalyi adatok összesítései arra utalnak: az e-bookok elterjedésével korántsem csökkent a hagyományos könyvek iránti kereslet. Legtöbben és legtöbbet Stephenie Meyer Alkonyat sikersorozatát olvasták tavaly, de a szerző két másik, a Burok, illetve a Pokoli báléjszakák című kötete is népszerű volt, tudtuk meg Szabó Károly könyvtárigazgatótól. A klasszikus irodalom sem ment ki divatból, az udvarhelyi olvasók újra felfedezték Jane Austen, Charles Dickens, Thomas Mann és Alexandre Dumas műveit. A magyar szerzők közül tavaly a legnépszerűbbek sorába került Nyírő József, de az udvarhelyi szerző művei mellett Wass Albert, Márai Sándor és Passuth László könyveit is sokan kölcsönözték ki. Választani szerencsére van miből, a különböző szakkönyvek és klasszikusok mellett a városi téka polcain számos kortárs szerző kiadványai is megtalálhatók. 2010-hez képest jelentősen bővült az intézmény könyvállománya, jelenleg több mint 130 ezer kötet áll az olvasni vágyók rendelkezésére. A könyvállomány bővítését főként pályázati úton sikerült megvalósítani: tavaly összesen 640 új kötet került a polcokra. Míg két évvel ezelőtt 19 061 személy volt beiratkozva a könyvtárba, tavaly már 14 507-en voltak, az aktív könyvtárlátogatók száma viszont közel ezerrel nőtt, a városi téka munkatársainak becslése szerint pedig naponta átlagban kétszázan térnek be a könyvtárba. „Tavaly összesen 56 753 kötetet kölcsönöztek ki, olvasóink nagy többsége pedig 14–25 év közötti, főként nők” – tette hozzá Szabó Károly. Egyébként a városi téka a héten újabb könyvcsomaggal gazdagodott: a Nemzeti Kulturális Alap Márai-programja révén megérkezett a még tavaly novemberre várt közel 338 könyv, mintegy 800 ezer forint értékben. A Márai-programban tény- és szépirodalmi könyvekre pályázhatnak anyaországi és határon túli könyvtárak. „Zárt listáról lehet kiválogatni a kívánt könyveket, és mivel már tavalyelőtt is részt vettünk a programban, a kötetek egy része már megvolt nekünk. Így ezúttal főként tényirodalmi kiadványokat választottunk, de számos szépirodalmi mű is belekerült a kosárba” – magyarázta a könyvtárigazgató. Mellesleg a Márai-programra csak annak indulásakor kellett pályáznia a városi könyvtárnak, ezért idén újabb könyvcsomagra számíthatnak. Kovács Eszter Székelyhon.ro, 2013. január 28.Megvertek egy udvarhelyi fiataltVasárnap, január 27-én hajnalban egy több mint tízfős embercsoport – látszólag ok nélkül – támadott és vert meg egy udvarhelyi fiatalt. A fiú a székelyudvarhelyi kórház szemészeti osztályán fekszik, bal szeme sérült meg súlyosan. Sz. P. hazafelé tartott vasárnap hajnalban valamivel három óra után, mikor az udvarhelyi vasútállomás szomszédságában egy több mint tízfős cigánytársaság állta útját. „Kezdtek kérdezősködni, hogy mit csinálok arra felé. Akkor vettem észre, hogy néhányuknál faléc van. Aztán hirtelen leütöttek, és kezdtek ütni, rugdosni” – mesélte Sz. P. A 23 éves fiú elmondása szerint támadói különösebb indok nélkül kötötték belé, néhány perces ütlegelés után pedig otthagyták a helyszínen. „Kínomban megkérdeztem, hogy mit vétettem én ellenük, akkor abbahagyták a rugdosást és elmentek. Nem tudom, mennyi ideig tarthatott az egész, azt sem értem, miért támadtak meg, hisz sem a pénzem, sem más értéktárgyamat nem vették el” – elevenítette fel. A fiú ezek után előbb haza, majd az udvarhelyi kórház sürgősségi osztályára ment, az itt elvégzett vizsgálat után két napra utalták be a szemészeti osztályra. Sz. P. több felszíni sérülést is szenvedett – többek közt felhasadt a szája, és eleredt az orra vére –, súlyosabban a bal szeme sérült. „Vasárnap óta sokat javult a szemem, de így is elég homályosan látok. Az orvosok szerint nem valószínű, hogy maradandóan károsul a látásom” – számolt be az áldozat, majd hozzátette: a törvényszéki orvos szakvéleményezésére vár, ezek után dönti el, hogy tesz-e feljelentést a rendőrségen. „Sötét volt, és nem láttam semmit, valószínűleg nem ismerném fel a támadóimat. A rendőrségen ugyan nem biztattak, de amennyiben lehetséges, szeretnék feljelentést tenni” – mondta el. Kovács Eszter Székelyhon.ro, 2013. február 4.Újabb öt évig működik az Europe Direct központAz Udvarhelyi Fiatal Fórum az Európai Bizottság támogatása révén újabb öt évig működtetheti a Hargita megyei Europe Direct Tájékoztató Központot Székelyudvarhelyen. A program célja a lakosság széleskörű tájékoztatása európai uniós témákkal kapcsolatosan, de a központ munkatársai az ifjúsági szervezettel együttműködésben számos rendezvényen is aktívan részt vesznek majd. „Egyedülálló információs szolgáltatásról van szó, melynek több célja is van, hisz a tevékenység nem csak tájékoztató jellegű: az iroda reaktív és proaktív munkát egyaránt végez, rendezvényeket szervez és társszervez Udvarhelyen, illetve a megye nagyobb településein” – avatott be a részletekbe Somogyi Attila, a Hargita megyei Europe Direct Tájékoztató Központ irodavezetője. Egyébként az UFF égisze alatt működő Europe Direct Tájékoztató Központ 2008-ban kezdte el működését Udvarhelyen. „Az Európai Bizottság által kiírt újabb pályázaton az UFF is részt vett, ennek eredményeként a 2013–2017 közti időszakra nyert támogatást. A következő öt évre tehát van elég munka, de anyagi stabilitás is” – tette hozzá Jakab Attila, az udvarhelyi ifjúsági szervezet nemrégiben leköszönt elnöke. A Europe Direct csapatának célkitűzése a lakosság tájékoztatása az Európai Unió polgárainak jogairól, lehetőségeiről és kötelességeiről, az uniós kommunikációs prioritásokról, európai polgári kezdeményezésekről és azokról a kérdésekről, amelyek kortól függetlenül nagy hatással lehetnek az emberek életére (ösztöndíj-lehetőségek, munkavállalás és önkéntesség az uniós tagállamokban, utazási kapcsolatos stb.). „Kiemelt célunk a 2014-es európai parlamenti választások fontosságáról való tájékoztatás, illetve szerepet vállalunk a korrupcióellenes harcban is, szintén a tájékoztatás, tanácsadás szintjén” – vázolta Somogyi Attila. Továbbá a központ a Közéleti Vándortábor, a Karrierkovács Napok, az Európa Nap, a XXI. Székelyudvarhelyi Diáknapok, a Nyelvek Európai Napja, illetve a Heted7Suli szervezésében is szerepet vállal. „A pályázat révén a központ évente 20 ezer eurós támogatásban részesül, amelyet ugyanennyi önrésszel kell felpótolnunk. A tevékenység népszerűsítése érdekében az irodához fordulóknak kétnyelvű kitűzőt adunk ajándékba” – mondta el Vass Orsolya, az UFF elnöke. A tájékoztató központ hétköznapokon 9 és 16 óra között érhető el az UFF székhelyén, a Kossuth-udvarban. Kovács Eszter Székelyhon.ro, 2013. február 19.Közel egy évszázad után bukkantak fel a jegyzőkönyvekNéhány hónapja Zetelakán épületbontáskor kerültek elő a székelyudvarhelyi csizmadia ipartársulat 1882-től 1925-ig, annak feloszlásáig terjedő, kötetbe szedett jegyzőkönyvei. A dokumentumot feltehetően a társulás jegyzője rejtette el a lakóház padlására, a kis híján egy évszázada érintetlen kötet forrásanyag a korabeli udvarhelyi gazdasági éltre vonatkozóan. December elején egy lakóház elbontásakor bukkantak rá a székelyudvarhelyi csizmadia ipartársulás jegyzőkönyveit kötetbe fogó dokumentumra: kedden a forrásanyagot Miklós Zoltánnak, a Haáz Rezső Múzeum igazgatójának, Róth András Lajosnak, a Tudományos Könyvtár munkatársának, valamint Szabó Károlynak, a városi könyvtár igazgatójának közbenjárásával egy székelyudvarhelyi mecénás vásárolta meg a megtalálótól. „Kedden délután zajlott az a megbeszélés, melynek során a város szempontjából kedvező megoldás született, hisz a vásár mecénásjelleggel történt, tehát magántulajdonban van az illető dokumentum, viszont közhasználatra, kutatási és bármilyen közhasznú célra bocsátja azt a tulajdonos” – magyarázta Miklós Zoltán. A jegyzőkönyvek így Udvarhelyen maradhatnak, hosszú távon valószínűleg valamelyik helyi közintézmény tulajdonába kerülnek majd. „Valószínűleg az 1570-es években alakultak az első céhek, így az udvarhelyi fazekas céh is, aztán egyre több jött létre” – tette hozzá a szakember, megjegyezve: a város fejlődését nagyban meghatározta a céhek kialakulása, a 17. század végére Udvarhelyen hozzávetőleg tizenhat céh működött. „A céhek 1886-ig működtek, ezek megszűnése után jöttek létre az ipartársulatok. A nemrégiben előkerült dokumentum a csizmadia ipartársulat működéséről tartalmaz rengeteg információt, tehát forrásanyag az udvarhelyi gazdasági életre vonatkozóan. Ezért mindenképpen itt kell tartani a városon belül” – hangsúlyozta. A Haáz Rezső Múzeum tulajdonában lévő céhes, illetve az ezek utódainak számító ipartársulatokra vonatkozó dokumentumok három kategóriára oszthatók. „A céhes, többek közt a csizmadia ipartársulat ládája is a székelyudvarhelyi Képtár Barabás-termében lévő állandó kiállítás részét képezi. Ezenkívül vannak a céhes behívótáblák és a pecsétek, amelyek tavaly és tavalyelőtt ki voltak állítva a múzeumban, illetve a céhes és ipartársulások zászlói. A zászlókból összesen kilenc van, közülük hat csak rekonstrukció, mert az eredetiek eléggé megviselt állapotban vannak. A zászlók ugyancsak ki voltak állítva, és március 15-én Csíkszeredában is megtekinthetők lesznek. A céhes anyagok egy része levéltári tulajdonban van, sajnos nagyon kevés ilyen dokumentum van, főként azok, amelyeket a rendszerváltás után sikerült megvásárolni” – tudtuk meg. Kovács Eszter Székelyhon.ro, 2013. február 26.Tábla a jövőnek – a közösség javaslatait is várjákA Haáz Rezső Múzeum és a történelmi egyházak közreműködésével Székelyudvarhely nagyjainak, a város hírnevét öregbítő személyeknek a síremlékeit térképezi fel a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány. A szervezet információs pannókat helyez el a belvárosi református és katolikus temetők bejárataihoz, az adatgyűjtésben a lakosság javaslataira is számítanak. Hiánypótló, Tábla a jövőnek című kezdeményezéssel rukkolt elő az SZKA: két nagyméretű információs táblát helyeznének el a belvárosi református és katolikus temetők bejárataihoz, térképen jelölve meg a város nagyjainak sírhelyeit. „A Közösségi Alapítvány számára megtisztelő, hogy részt vehet ebben a folyamatban, mert így valamelyest leróhatja tiszteletét azok előtt, akik a múltban kiemelkedően sokat tettek vidékünkért, közösségünkért. Meggyőződésem, hogy a temetőbe betérők is ugyanígy éreznek” – mondta el a projekt apropóján Péter Ildikó, az SZKA munkatársa. Az információs táblákon egy-egy térkép, illetve az ezen megjelölt nevezetes személyek rövid bemutatása szerepel majd magyar nyelven. Az alapítvány konzultált a helyi múzeummal, az így megszerzett listát azonban bővíteni szeretnék: a történelmi egyházak és a lakosság javaslatait is szívesen fogadják. Az udvarhelyiek az SZKA Facebook-oldalán, az [email protected] e-mail címen vagy személyesen az alapítvány székhelyén (Székelyudvarhely, Bethlen Gábor utca 55. szám) kapcsolódhatnak be a kezdeményezésbe. Az adatgyűjtő kampány két hét múlva, azaz március 13-án zárul. Egyébként a listán egyelőre Bányai János pedagógus, geológus, Bodola Sámuel erdélyi református püspök, királyi tanácsos, Haáz Rezső etnográfus, múzeumalapító, Szigethi Gyula Mihály dráma- és helytörténetíró, Tompa László költő, Csanády György költő, újságíró, Hargita Nándor, az Állami Kő- és Agyagipari Szakiskola 1893-as alapítója, Spanyár Pál festő, tanár, Szemlér Ferenc költő, író, jogász, Tomcsa Sándor író, karikaturista, Kis Ferenc 1848-as veterán, valamint a Solymossy család három tagja, 1848-as tisztek szerepelnek. Kovács Eszter Székelyhon.ro, 2013. március 24.Erdélyi templomleltár részletekben és madártávlatbólTíz év, tizenöt kötet, 737 istentiszteleti hely – Magyari Hunornak az Erdélyi Református Egyházkerület templomait fényképeken megörökítő kiadványsorozata több mint dokumentációs anyag: a fotográfus vállalásának, elhivatottságának kézzelfogható bizonyítéka. Az immár befejezetett sorozat köteteit a Szent Pio Lelkigyakorlatos Házban rendezett Együtt a húsvéti úton – öt nap, öt felekezettel rendezvénysorozat részeként Székelyudvarhelyen is bemutatták. Az ökumenikus imahét záró estjén Molnár Melinda, portálunk szerkesztője és a rendezvénysorozat főszervezője telt ház előtt üdvözölte az erdőszentgyörgyi születésű, Székelyudvarhelyen élő Magyari Hunort. Az Itt voltunk – itt vagyunk című albumsorozat 15 mutatós kötetbe rendezve tárja elénk az Erdélyi Református Egyházkerület több mint 700 istentiszteleti helyét részletekben és madártávlatból: templomokat, kápolnákat vagy azok mai maradványait. „Tágra nyíltak a lencsék a nagytotáloknál, a részletekre fókuszálva pedig tágra nyílt Hunor szíve is. És mély hittel és az Isten kegyelméből alkotó ember alázatával szemlélte-fotografálta-válogatta, hogy az is ott érezze magát a megszentelt térben, akinek talán soha nem adatik meg, hogy saját szemével láthassa azt. (…) A lapokon elénk táruló belső terekben nem ülnek emberek, mégis mellénk telepszenek azok a generációk, melyeknek tagjai lelkükkel melegítették át a kőfalakat; felsejlik azok mozdulata, akik a haranglábak érchangú lakóit dallamra bírták, és azoké is, akik már nem rakhatnak épületet a romladékokból” – méltatta az albumokat Molnár Melinda. A közel tíz évet felölelő munka első évében egy, majd az azt követő két évben két-két, aztán a következő évben négy, míg végül 2012-ben hat albumot eredményezett, melyek a fotók mellett a legtöbb templom és istentiszteleti hely építési adatait, lelkészeit és rövid történetét is tartalmazzák. A Veres Tünde és Juhász Ábel közreműködésével elkészített sorozat az erdélyi református egyház máig legteljesebb templomleltára. „Az első fotók még sötétkamrában előhívható celluloidfilmre készültek, aztán digitálisra váltott a képírás művészete: hat, évről évre jobb gép használódott el a munkában. (…) A sokat és szívszorítót is látott Hunor kimondva-kimondatlanul kérdéseket is megfogalmaztat a könyvek lapozóival: Mi lesz 50–100 vagy több év múltán ezeken a helyeken?” – fogalmazta meg az alkotó helyett a beszélő. Magyari Hunor munkája azonban közel sem fejeződött be, derült ki a fotográfus szavaiból: a tizenöt album anyagát hamarosan két összesített kötetben is megjelentetik. A bemutatót rövid vetítés követte, majd a részvevők tea és kalács mellett oszthatták meg az imahét tapasztalatait, élményeit. Kovács Eszter Székelyhon.ro, 2013. május 24.Az ember nem csak kenyérrel élÚjabb szellemi termékkel bővült a Góbé család: Gyöngyössy János Székely templomerődök című, immár negyedik kiadását megérő színes, kézzel írott és rajzolt kötete már kapható a székelyföldi üzletláncnál. Három éve indult a ma már 250 terméket, több mint ötven termelőt magában foglaló Góbé termékcsalád. „Nem csak kenyérrel él az ember, a lelket is kell táplálni. Ezen elv mentén bővült szellemi termékkel is a Góbé család. Ebbe a sorba harmadikként illeszkedik be Gyöngyössy János könyve” – magyarázta Dávid Balázs, a Góbé termékek brandmenedzsere. Gyöngyössy szakmáját tekintve vegyészmérnök, viszont bevallása szerint az építészet, főként a műemléképületek már fiatal kora óta érdekelték. A kötet tizenötéves kutató- és terepmunka eredménye, első, fekete-fehér tusrajzokkal illusztrált kiadása 1993-ban jelent meg. „A székely templomerődök dokumentálása terén nagy hiányosságok voltak: bár levéltári dokumentumokat találni, ezek nem nevezhetők olvasmányosaknak” – mondta a szerző, hozzáfűzvén: tavaly nyáron érett meg benne a kötet újrakiadásának gondolata, a Boros Csabával, a Góbé termékcsalád „szellemi atyjával” való találkozás pedig szerencsés véletlen volt. A kódex stílusú kötet negyedik kiadása kétezer példányban jelent meg, kedvezményes áron a Merkúr áruházakban és a Szuper üzletláncnál vásárolható meg. Negyedik kiadása változatlanul tárja az olvasó elé az előző kötetek tartalmi részét, ezúttal azonban színes rajzokkal bővítve azt. „Mondhatni ízlésesen piacos kiadás ez, amely a számítógép képernyőjéhez szokott szemet a könyv oldalára vonzza. Manapság óriási anyagi bravúrnak számít egy ilyen minőségű színes kötet kiadása, köszönet ezért a Góbé termékcsaládnak” – tette hozzá a szerző. Gyöngyössy János figyelmét a hagyományos falusi építészet is megragadta, a jövőben ezen a téren kíván tevékenykedni, mesélte. Egyébként a szerző Székelyföldi vártemplomok című, hasonló témában kiadott kötete 1995-ben jelent meg Budapesten, a bővített kiadásban társszerzője volt Sebestyén József és Kerny Terézia. Székelyföldi templomerődök című művéért Debreceni László-emlékdíjban részesítette a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság. Kovács Eszter | Gyöngyössy János: Székely templomerődök /Infopress Rt. Székelyudvarhely, 1993/, Gyöngyössy János: Székely templomerődök /Csíkszereda, 1994/ szekelyhon.ro 2013. június 5.Június végén avatják fel Sütő András szobrátAz Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány, illetve a Sütő András Baráti Egyesület székelyudvarhelyi tagjainak kezdeményezésére tavaly márciusban született az ötlet, hogy Sütő András tiszteletére szobrot emeljenek Székelyudvarhelyen. A talapzat építéséhez már hozzá is fogtak a Művelődési Ház melletti parkolóban, az ünnepélyes felavatás az író születésének évfordulója utáni vasárnapon, június 23-án lesz. A kezdeményezők 2012 végén adománygyűjtő akciót rendeztek, melynek során hazai és külföldi irodalompártolókat ösztönöztek a szoborállítás támogatására. Az udvarhelyi bronzszobor elkészítésére eredetileg Hunyadi László szobrászművészt kérte fel a marosvásárhelyi székhelyű Sütő András Baráti Egyesület, de mivel a képzőművész a Marosvásárhelyre tervezett Sütő-szobor megalkotását korábban elvállalta, a székelyudvarhelyi Zawaczky Waltert kérték fel a helyi kezdeményezők. „A vásárhelyi szoborállítást elutasította a helyi önkormányzat képviselő-testülete, így az országban az első Sütő András-szobrot Székelyudvarhelyen állítjuk majd” – magyarázta Lőrincz György, az EMIA elnöke. A szervező hozzátette: az alkotást már több ízben megtekintették a szerző hozzátartozói és barátai, a kész munkával pedig maradéktalanul meg vannak elégedve. A szoborállítás ügyének legfőbb pártolója Ferenczy Ferenc, Udvarhely valamikori polgármestere, aki mellesleg néhány éve utcanévadást is javasolt. A Művelődési Ház Szejkefürdő felőli oldalán már hozzáfogtak a szobortalapzat építéséhez, az ünnepélyes felavatás június 23-án 18 órától lesz. A nagyszabású rendezvény délután 4 órakor a Művelődési Házban kezdődik, ahol az alkalomra kiadott emlékkönyvet a szerkesztők, Ferenczy Ferenc és Lőrincz György mutatják be, majd Székely Ferenc Sápadt fényben gyertya ég – Naplójegyzetek Sütő András utolsó éveiről című kötetének bemutatására is sor kerül. Az ünnepségen közreműködik a Székely Dalegylet Férfikórusa, jelen lesznek a történelmi egyházak képviselői, illetve beszédet mondanak a kezdeményezők és Székelyudvarhely elöljárói, meghívott Pomogáts Béla irodalomtörténész, Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke és Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Kovács Eszter szekelyhon.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
